Már csak halványan emlékszem a félelem keserű zajára

Fájó hívó szavára, 

Mely csontig hatolt és megfagyasztotta egész valóm.

Nem tudtam mit hoz a holnap, 

Vajon új reményt tartogat 

Vagy mindörökre a mélyben fogva tart.

Riadtan akartam valami bizonyosat, 

a sötétből kivezető utat, 

Levegő után kapkodva 

Futva, osonva, hallkan, vágyva, hogy újra halljak.

Mert a sötétben nem hallasz vagy látsz,

Így a Fénybe hiába is vágysz.

„Ne félj, ez sem tart örökké.” 

Mondogattam önmagamnak, 

Százszor, ezerszer, mintha csak egy ima volna.

Bár legbelül mindig is tudtam, hogy egyszer ez is véget ér,

A döntést meghozni mégis nehéz.

Bátor, ki félelmét maga mögött hagyva 

A Bizalom ösvényére lép.

S a tegnapot elfeledve, 

A jelent megélve,

A holnapra csillogó szemmel néz.

Mert hát Most vagy itt,

A valódi élet a Most-ban tanít.

Ha a kint bántó és rideg,

S gyomrodban a reszkető ideg

Az elme elmereng: 

Ki segíthet? Hova menjek?

Hol lelhetek békességre?

Miután kint már mindent átkutattál, 

Egy hely marad hát, 

Melynek nem szava a Félek és a Fáj

S melyet kívül biztosan nem találsz.

Indulj hát el befelé bátran, 

S kérlek ne is tekints hátra.

Nézz magadba mélyen, 

Keresd meg hol lakik benned a Lélek.

Csendesítsd el elméd, hisz az eddig is csak szavakat szórt.

Tested-Lelked jól-létéért

Csupán egy a jó mód.

Szíved-Lelked Szeretete, 

Mely minden sejted eledele.

Szíved Szereteted el nem felejti, 

mely Lelked lelkesíti.

Csak türelmesen vár, 

Míg tetteiddel is kifejezed

mit rejt benned a vágy.

Szeresd hát Önmagad 

Itt és most,

S ne kérdezd többé, hogy

Mit és hogy.

Légy Boldog és Lásd meg a Szépet.

Itt az ideje, hogy Egészben lásd a képet.

Higgy abban, hogy van más út.

Bízz Magadban, hogy jobb is jut.

Figyelj a hangra mi csak egyet súg: 

„Szeretetet jár jutalmul.”

Lelked dallama csupán Érted szól.

Hisz Lelked súlya is csak téged sújt. 

A félelemből a Lélek mit sem ért,

A Lélek csak a Szeretetben él.

Dönthetsz másképp, de az élet

Lélek nélkül mit sem ér, 

Tudod, hogy nincs más mely ezzel felér.

Hallgasd csendben Lelked mit dalol, 

Szívedben ma mi ragyog vajon?

A Fény azoké, kiknek a sötétből már elég.

Ahol az ég is kék s már belül is olvad a jég.

Gyere ki hát Te is a Fényre. 

Ne bújj el, 

Ne zárkózz be legbelül. 

Itt kint sokkal szebb a lét. 

Mindenben ott rejlik az ajándék.

A Fény hidd el, mindenkié. 

Jut belőle bőven neked is, ha kéred.

Hisz megérdemled, hogy táncoljon a Lélek.

Mert ha Beengeded a Fényt, amire mindig vágysz, 

S végre magad mögött hagyod mindazt ami fáj, 

Jutalmul nem jár más, mint Maga az Élet, 

S az érzés, hogy

Újra Élek.