Egy apró titok jött ma velem szembe, mely mindig is ott volt, de annyira magától értetődő, hogy sosem tűnt fel ezelőtt. Aztán ma hirtelen megtörtént. Megláttam s megértettem. És elmosolyodtam. Igaz volt. Még mindig az.

Egy vicces jelenet jut eszembe a ’Pokolba a szerelemmel’ című filmből:

– Tudsz titkot tartani?
– Igen.
– Jó, mert én is.

De ez most nem ilyen helyzet. Én örömmel megosztom, hogy más is tudatában legyen annak az apróságnak, mely ugyanakkor hatalmas horderejű változást hozhat a mindennapok forgatagában.

„A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot.”

Ilyen egyszerű.

Amint beengedjük a Hála érzését, elfelejtünk panaszkodni és morogni. És ha egyszer kifogysz a panaszból és a morgásból, eltűnik a boldogtalanság is.

Így csupán az a szívmelengető hála érzés marad, mely nem csak fényt, de csodákat hoz az életedbe, de legfőképpen hatalmas mosolyt csal az arcodra.

Légy hálás minden pillanatban. Légy hálás azokért az apró csodákért, melyek most is körbevesznek. Vagy egyszerűen csak az élet ajándékáért.

Szeretném itt megosztani egyik kedvenc versemet:

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.